Év játékvezetője: Krajcsovics Adrián
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy idén én vehettem át az "Év játékvezetője 2016/2017" díjat és ezúton is szeretném megköszönni a DLSZ vezetőségének, a kitüntető címet. Továbbá köszönöm mindenkinek, aki úgy gondolta, hogy idén nálam van a legjobb helyen. Itt szeretném megjegyezni, hogy véleményem szerint sokan megérdemelték volna éppen úgy, mint én, hisz ugyan azért a célért dolgozunk és próbáljuk magunkból kihozni a maximumot, hogy mindenki jó szájízzel hagyja el a pályát a mérkőzés után. Természetesen a családtagjaim is nagyon büszkék voltak és köszönöm a játékvezető társaimnak is, az őszinte gratulációkat.
Külön köszönet jár a családomnak, akik elviselik ezt a fura „hobbyt”, hisz a pályán töltött időt bizonyos szinten tőlük veszem el. Szerencsére nem volt újdonság számukra, hisz gyerekkorom óta fociztam így nem volt zsákbamacska a labdarúgás iránti szeretetem. A játékvezetést meglehetősen későn kezdtem 36 évesen, miután befejeztem a nagypályás játékot. Egyfajta levezetés gyanánt végeztem el a játékvezetői tanfolyamot, mivel sport és mozgás nélkül nem tudtam elképzelni az életemet. Volt olyan személy, aki terelgessen ez irányba, hiszen ebben az időszakban közvetlen munkatársam volt Mészáros István, aki sokat mesélt a játékvezetésről és meggyőzött róla, hogy érdemes kipróbálni. Sajnos mivel későn kezdtem el a játékvezetést, ezért karrier szempontjából a megyei szinttől feljebb kerülni nem volt reális esélyem, de ezzel tisztában voltam. Sokszor megkérdezik, hogy melyik mérkőzésemre emlékszem vissza legszívesebben, melyik volt eddigi pályafutásom csúcsa. Nem tudnék kiemelni konkrétan egy meccset. Egy alapszabály van, amit mindannyian próbálunk követni, hogy minden csapatnak a saját meccse a legfontosabb, ezért próbáljuk úgy vezetni, mintha az a BL döntő lenne!
Ez a pár év alatt is, már nagyon sok nagypályás és kispályás mérkőzés van a hátam mögött. Egy igazán jó kollektívába kerültem bele, sok új embert ismertem meg és lettünk barátok. Máshogy nem is tudna működni, hisz a pályán egymásra vagyunk utalva és közösek a sikerek és a kudarcok is. Persze nem egyszerű összeegyeztetni sem a munkahellyel, sem a magán élettel, hisz az ember elég sokat van távol az otthontól. Mikor elkezdtem nagypályán működni, egy hétvégén csak 1-2 mérkőzésre kellett menni, majd jött hozzá hétköznap ugyan úgy 1-2 kispályás meccs. Sajnos a játékvezetés népszerűsége megcsappant kicsit, sokan befejezik pályafutásukat és már ott tartunk, hogy szinte az egész hétvége elmegy a mérkőzésekre, 3-4 mérkőzésen is közre kell működni. Ezt már nehezebben viseli a család és fizikálisan is megterhelőbb, mivel az ember a játéktéren mindig próbálja magából kihozni a maximumot, mozgásban és koncentrációban is, hiszen egy-egy rossz döntésre, az egész mérkőzés rámehet.
Végezetül szeretném megköszönni saját és játékvezető társaim nevében a DLSZ áldozatos és kitartó munkáját, hiszen tudjuk, nekik is rengeteg idejük és munkájuk van abban, hogy Dunaújvárosban él és virágzik a kispályás labdarúgás. Remélem hosszú ideig fogunk még együtt és egymásért dolgozni, ugyan ilyen alázattal és odaadással!
Év játékvezetője: Krajcsovics Adrián (2016/2017. bajnoki szezon)
