Karmacsi Tamás érdemelte ki a DLSZ Tisztelet Díját!

Karmacsi Tamás kiemelkedően fontosnak tartja azt, hogy a dunaújvárosi labdarúgók egy közös családot alkossanak. A Dunaújvárosi Labdarúgó Szövetség Tisztelet díját az idén Karmacsi Tamás, az örökös bajnok Karmacsi Autó FC névadó támogatója, a Dunaújváros PASE vezetőségi tagja vehette át Bencsik Istvántól, az MLSZ Fejér Megyei Igazgatóságának társadalmi elnökétől.

A megtisztelő címet azon személy vagy közösség kaphatja, aki a helyi labdarúgóéletben kiemelkedő szerepet tölt be, hozzájárul a dunaújvárosi labdarúgás színvonalának emeléséhez, népszerűsítéséhez, példaértékűen kiváló, magas színvonalú munkát végez, megbízható, magatartása és kötelességtudata elismerésre méltó, a labdarúgás területén elért eredményeivel, teljesítményével a város érdekeit szolgálja, és Dunaújváros jó hírnevét öregbíti. A díj értékét növeli, hogy azt a beérkező javaslatok alapján, és nem minden évben ítéli oda a szövetség.

Először is gratulálok! Mit éreztél akkor, amikor a díjkiosztón a nevedet hallottad?

Köszönöm a gratulációt, és azt is, amellyel a DLSZ tagjai megtiszteltek. A díjkiosztón nagyon meglepődtem, hiszen egyáltalán nem számítottam arra, hogy én lehetek a díjazott. Tudomásom volt arról, hogy az idén több jelölt, így a nemrég elhunyt, kitűnő ember és edző Jung József, valamint az évtizedek óta játékvezetőként tevékenykedő Rácz Ferenc is a jelöltek között szerepel. Mindkettőjüket nagyon becsülöm, így számomra a díj értékét ez még jobban növeli. Büszkén viselem a címet, mely további lendületet ad a munkámhoz.

Mikor kerültél kapcsolatba legelőször a dunaújvárosi kispályás focival?

Barátaimmal 1992-ben Favágók néven alakítottunk egy csapatot. Így vágtunk neki a „C” csoportos bajnokságnak, amelyet azonnal meg is nyertük. A következő szezon is kitűnően sikerült, hiszen a „B” osztályban is bajnokok lettünk. Így lett lehetőségünk arra, hogy a legjobbak közé kerüljünk. Tudtuk, hogy ahhoz, hogy itt is sikert tudjunk elérni, már profibb módon kell gondolkodnunk. Az 1994-1995-ös szezonban édesapám támogatásával Karmacsi Autó néven indultunk, és a csapatot is megerősítettük. Ebben az időben indult el az a sikerszéria, amely a mai napig is tart. Ekkor csatlakozott hozzánk többek között Freppán György és Bécs Gábor, akik akkoriban az NBI-ben játszottak. 1995-ben sajnos eltörött a lábam, így ezt követően ritkábban léphettem pályára. 1998-ban végleg befejeztem a labdarúgást, mely idő alatt több bajnoki címet sikerült elhódítanunk. Az elit csoportban fennállásunk óta összességében 17-szer álltunk a dobogó legfelső fokán, továbbá az ország jelentősebb tornái közül is számtalanszor hoztuk el Dunaújvárosba a győzteseknek járó trófeákat.

Az utóbbi két évben a Dunaferr Vasas gárdája lett a bajnok. Ez mennyire fájó pont?

Ez egy történelmi pillanat, hiszen a csapat történelmében arra még nem volt példa, hogy egymást követő két évben nem mi állhattunk fel a dobogó legmagasabb fokára. Olyan előfordult, hogy egyszer-egyszer megszakadt a sorozatunk, a 20 év alatt ez is csupán kétszer. Most, csupán egy döntetlenünknek köszönhetően a Vasas átvette a trónt, de bízom abban, hogy ez csupán átmeneti állapot.

Mire alapozod ezt?

Abból, amit játékosaim szavaiból, hozzáállásából érzek! Amióta az elit osztályban játszunk, hozzánk mindig meghívással érkeztek játékosok. Jelenleg nekünk van a legfiatalabb átlagkorú csapatunk, akik a jövőt tekintve nagyon eltökéltek. Ők mindannyian elmondták nekem, hogy ismerik a csapat múltját, így nagy megtiszteltetés, büszkeség számukra, hogy a Karmacsi Autó együttesének mézében léphetnek pályára, és mindent meg fognak tenni azért, hogy jövőre ismét a dobogó tetején állhassanak. Vannak köztük olyanok, akik még nem érezhették meg a bajnoki arany ízét, így ellenfeleink biztosak lehetnek abban, hogy egy nagyon eltökélt, mindig a győzelemre törekvő csapattal találkoznak majd, ha ellenünk lépnek pályára.

Mivel ilyen régóta vagy a DLSZ közösségében, biztosan meg tudod ítélni, milyen munkát végeztek, végeznek.

A szemem láttára történtek a változások az egyesületnél, hiszen én még akkor csatlakoztam hozzájuk, amikor Markó Lajos bácsi volt az elnök, aki szinte utolsó leheletéig dolgozott a szövetségért. Fantasztikus ember volt, akit a mai napig nagy tisztelet övez. A DLSZ átalakulása, teljes megújítása következett akkor, amikor Petrás Gábor kitartó vezetésével elindult az új időszámítás, ami rendkívüli változást hozott mindannyiunk életében. A szervezettség, az egység, a kommunikáció nagyban tökéletesedett, amely Dunaújvárosban példa értékkel bír. Fantasztikus, hogy mára közel 1600 igazolt labdarúgó tartozik ebbe a hatalmas családba. A vezetőség rengeteg energiát fektet abba bele, hogy minden zökkenőmentesen működjön. Ezért nekik mindannyian hatalmas köszönettel tartozunk! Nem véletlen, hogy Dunaújváros Megyei Jogú város Önkormányzata észrevette az ő munkájukat, és megérdemelten, teljes joggal kiérdemelték a Dunaújvárosért Díjat.

Mit gondolsz arról, ami az amatőr és a profi labdarúgás összefogásáról szól, hiszen te a Dunaújváros PASE vezetőségi tagja is vagy?

Nagyon fontosnak, a jövőben elsődlegesnek tartom azt, hogy az a meglévő kapcsolat, ami a DLSZ, a Dunaújváros PASE és a Dunaferr Renalpin FC között jelenleg meg van, még tovább erősödjön. Annak kifejezetten örülök, hogy az amatőr kispályás szervezet is ezt az irányt támogatja. Mindennapi munkájuk során tapasztalható, hogy minden szálat megmozgatnak annak érdekében, hogy az előbb említett három szervezet ténylegesen közös családdá váljon. Ennek a DPASE vezetőségi tagjaként én is támogatója vagyok, hiszen a fejlődés útja az lehet, ha a labdarúgásért, mint közös célért, mindannyian összefogunk. Támogatom azokat a terveket, gondolatokat, melyek ezt erősítik meg, és bízom abban, hogy a kötelék mind szorosabbá válik majd. Az összefogás az, amely ismét a legjobbak közé emelheti városunk labdarúgását!

Gratulálunk és további sok sikert kívánunk!