Grosics Gyula (Fekete párduc) – kapus (1926 - 2014 )

Oszd meg másokkal!

Grosics Gyula a Fekete Párduc

Grosics Gyula (Dorog, 1926. február 4. – Budapest, 2014. június 13.) magyar labdarúgó, az Aranycsapat kapusa. A sportsajtóban elterjedt beceneve „a fekete párduc" volt (ő volt az első kapus, aki fekete mezt vett fel a pályán). 2011-ben, a tatabányai labdarúgó stadion Grosics Gyula nevét vette fel. Grosics Gyula a Nemzet Sportolója (2011). A Fekete Párduc 394 NB I-es mérkőzésen és 86 válogatott találkozón állt a kapuban. Nem csak kiváló sportteljesítményével, de emberséges magatartásával méltán példaképe sokunknak.

Grosics Gyula pályafutása

Tizenhárom évesen a Dorogi AC csapatában kezdte sportpályafutását.

1947-től a MATEOSZ illetve Teherfuvar hálóját őrizte. 1950-ben került a kor sztárcsapatához, a Budapesti Honvédhoz, amely akkoriban az Aranycsapat legendás játékosainak a gyűjtőhelye volt.

A helsinki olimpián (1952) a győztes magyar válogatott tagja volt. Három világbajnokságon (1954, 1958, 1962) szerepelt a kifutásairól is híres kapuvédő. Háromszoros magyar bajnok volt, 390 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 1947 és 1962 között 86 alkalommal volt a válogatott kapusa. Részese az évszázad mérkőzésének nevezett 6:3-as londoni diadalnak. Az 1954-es berni világbajnoki döntő ezüstérmese.

Az 1954-es berni csatavesztés után a harag őt is utolérte.

Máig tisztázatlan okokból hazaárulással vádolták, s kis híján a börtönben végezte. Pestről száműzve ugyan, de a Tatabánya kapujában folytathatta, ahol 1963-ig játszott. 1964-ben abbahagyta a labdarúgást, mert nem engedték, hogy a Ferencvároshoz igazoljon.

Grosics Gyula kapus

Nemcsak abban volt úttörő, hogy fekete mezt húzott, hanem abban is, ahogyan kapusként irányította a védelmet, szinte az egész csapatot, ahogyan együtt élt a játékkal, olykor a kapuját messze elhagyva. Szinte negyedik hátvédként szerelt és indította a csapattársakat.

Edzőként dolgozott Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-nél és Kuvaitban is. Másfél évtizedig, nyugdíjba vonulásáig volt a Volán Sport Club elnöke, ahol futballéletünk egyik vezérszónoka volt, aki már a hetvenes évek végén megannyiszor figyelmeztetett a sportág morális csődjére.

Később a politikai életben is feltűnt, 1990-ben az MDF színeiben indult az országgyűlési választásokon, de nem jutott be. Később még párszor megmérettette magát, de sosem nyert, így hamar kiderült, ez nem a neki való terep. A Magyar Olimpiai Bizottság 1995-ben olimpiai érdemrenddel tüntette ki.

Grosics a magyar válogatott 1948 és 1954 között veretlen csapatának, állandó kezdő kapusa volt. A Budapesti Honvéd színeiben játszott és 1952-ben a Helsinki olimpián olimpiai bajnok lett a magyar válogatottal. Az 1954-es svájci világbajnokságon mindenki magyar győzelemmel számolt. Az 1956-os forradalom leverése után szétesett az Aranycsapat, Grosics több csapattársával együtt az itthon maradás mellett döntött. A válogatott kapusa maradt, de egy évre eltiltották a pályától, később szerepelt az 1958-as és az 1962-es világbajnokságon is, 1963-ban vonult vissza.

A FIFA statisztikái szerint 1954 és 1962 közt Grosics 21 FIFA-tornán játszott meccsen védte a magyar válogatott kapuját (ebben 15 nyert meccs volt és két döntetlen). A világbajnokságokon játszott 11 meccsen 17 gólt kapott, a hat világbajnoki selejtezőn hatot, az öt olimpián játszott meccsen pedig csak kétszer tudták bevenni a kapuját.

A legtöbb gólt egy meccsen belül az 1954-es világbajnokság csoportmérkőzésein a németek ellen játszott találkozón kapta. Ezt a meccset Magyarország 8-3-ra nyerte, hogy aztán a döntőben óriási meglepetést okozva 3-2-re kikapjon a németektől. Grosics 3 gólt kapott az 1962-ben Budapesten Hollandia ellen vívott, döntetlenre zárult meccsen is

Grosics Gyula a Nemzet Sportolója

Grosics 86 válogatott szereplését tekintve (amiből 59 barátságos mérkőzésen történt) ritka volt a kudarc: 59 győztes, 14 döntetlen és csak 13 vesztes mérkőzésen védett, összesen 96 gólt kapott, miközben csapata 258 gólt rúgott. Ez meccsenként 1,12 gólt jelent, ami azokban a mainál sokkal gólgazdagabb időkben alacsonynak számít. Először 21 évesen állt a válogatott kapujában, 1947-ben Albánia ellen, utoljára 36 éves korában, 1962-ben (Jugoszlávia ellen). A két találkozó közt 15 év és 55 nap volt.

2008-ban többször intenzív osztályra került, kilyukadt a tüdeje, illetve tüdőgyulladást kapott, de sikeresen megoperálták, de ismét kórházba került. 82. születésnapján szabályosan, szimbolikus céllal leigazolta a Ferencváros.

2008. március 25-én debütált a Ferencváros színeiben, amikor a zöldek ellenfele az angol másodosztályú Sheffield United volt. Grosics a kezdőcsapatban kapott helyet.

Grosics Gyula (Fekete Párduc) az Aranycsapat tagja

Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Budai László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc (csapatkapitány), Czibor Zoltán

Grosics Gyula legfontosabb szerzett érmei

  • Olimpiai játékok, arany: Helsinki, 1952
  • Labdarúgó világbajnokság, ezüst: Svájc, 1954

Grosics Gyula sikerei, díjai és kitüntetései

  • 1952 az Év sportolója,
  • 1959 az Év labdarúgója,
  • Hatszor választották be az aktuális év világválogatottjába,
  • Négyszer jelölték Aranylabdára, s mind a négy alkalommal a legjobb tíz között szerepelt,
  • 1995 MOB olimpiai érdemrend,
  • 1999 beválasztották a világ valaha élt tíz legjobb kapusa közé,
  • A Dorogi FC Örökös Tagja, (1999)
  • Dorog város díszpolgára, (2001)
  • Szent István-díj, (2007)
  • Magyar Szabadságért díj, (2008)
  • Prima Primissima-díj, (2009)
  • Budapest díszpolgára (2009, nem vette át)
  • 2008 novemberében a kelenföldi Budai Sport Általános Iskola felvette a nevét
  • 2009. májusában megalakul a róla elnevezett Grosics Gyula Katolikus Labdarúgó Akadémia
  • Dorog, Tatabánya, Budapest XI. kerülete díszpolgára,
  • Grosics Gyula Gyermektorna a Sportiskola SE szervezésében,
  • Felcsúti Labdarúgó Akadémia tiszteletbeli elnöke,
  • 2009 az FTC leigazolt labdarúgója,
  • A Nemzet Sportolója, (2011)

Az oldal tartalmának forrás lelőhelyei:

    • Wikipédia, a szabad enciklopédia
  • Magyar Labdarúgó Szövetség